én .....

Próbálok ebben a pillanatban,együtt érezni úgy mond magammal,de nem nagyon tudok hisz ki tudna egy olyan emberrel aki az se tudja mi akar lenni ,vagy éppen milyen része az egész életnek. Ezt most félre ne értsétek,de hát nézzük meg fogalmam sincs a jövőmről,nem tudom hol fogok dolgozni ,nem tudom hol fogok élni jó nagy valószínűséggel a  szüleimmel,de nem élhetek mindig velük. Bár nem úgy nézek ki mint aki élet képes is lesz valaha,nagyon szerencsétlen vagyok minden szempontból. Akárhonnan nézem magam,jó mondják hogy szép vagyok,de ki hisz idegeneknek ? Én nem az biztos. Na szóval a jövőm teljesen kilátástalan ,igaz  11.-es vagyok,apa is ezt mondja mindig mikor kocsiba ülünk és visz iskolába,ja meg kérdezi hogy miért van ennyi mindenkinek Fila táskája ,meg üvöltözik ki az ablakon "Fila veszedelem" de azt hiszem annál veszélyesebb nem kell mikor az úton meglátja sétálni az unokaöcsémet. És vele áll le beszélgetni,na igen ez is egy érdekesebb folyamat míg beérek az iskolába,bár akkor nem ütközök ilyen "akadályokba ha busszal megyek ,akkor talán sokkal rosszabb is történhet ,elesek a buszon amikor elindult vagy éppen nincs nálam a diákom és többet kell fizetnem ,de ez sem értem hát rajtam van az iskolatáska nem látja hogy diák vagyok ? A másik amit még a buszokba szeretek hogy jönnek az ellenőrök, szerencsésebb vagyok ha  ülök mert ha állok ,és mondjuk véletlen nálam van a diákom akkor azt mire előszenvedem  a zsebemből megmutatom és  pont akkor áll meg a busz és én abban a pillanatban dőlök el . Olyankor imádom mert ilyenkor bezzeg mindenki rám figyel,de amikor szállunk le a buszról,mintha ott se lennék egyszerűen lesodornak a buszról,még csak le se kell szállnom.Aztán mondjuk látok olyan arcokat akiket ismerek és köszönő viszonyban vagyok,csak intek egyet mert nem úgy néz ki mint ki ide akar jönni és köszönni,így a reménytelen nyugalmával elindulok a suli felé. Eddigi utam elég szerencsétlen volt,de míg beérek a suliba ne aggódjatok semmi se fog történni velem legalábbis ha áttudom lépni a küszöböt  mert valamikor beesek az ajtón,aztán a a portás persze rémüldözve szalad ki én meg hirtelen felpattanok és megigazítom a hajamat és tovább megyek ,persze előtte szólok hogy semmi gond csak még eközben is neki megyek az ajtónak. Aztán végig megyek a folyóson ,majd ki az udvarra tudom elég uncsi aztán beérek az első órámra amiken általában elalszok ,vagy nem tudok teljesen oda koncentrálni. És amikor eljön az a bizonyos óra akit az a bizonyos tart na akkor teljesen oda koncentrál vagyok vagyis inkább a hajára a z ingére,a szemére mindenre figyelek csak éppen amit beszél arra nem .
Miután kienged óráról minket engem mindig vissza hív ,valamilyen "oknál" fogva,de amikor már a lényegre térnénk én hülye mindig meglécelek. És a következő órákban azon gondolkodóm mi lett volna ha?
A barátnőm erről semmit sem tud,ő a legjobb ,de nem merem. Na még róla szó sem eset kettő van mindkettőt nagyon szeretem,az egyik a "nagyvilági" körökben forog ezáltal én is valamennyire bár én inkább csak úgy elvagyok és ha mondjuk abba a társaságba vagyok  ,senki se biztos a nevembe ..... nagyon szeretem a barátnőmet mert mindig itt lesz nekem már az tervezgetjük hogy összeköltözünk.
A másikkal is ez a helyzet csak más körökbe ahol tudják biztosra a nevem . Pedig elhihetitek semmi nehéz nincs a nevembe . Mondjuk azt vettem észre hogy néha nem vesznek észre ,egyszerűen belém jönnek így szereztem két sebet is bár én annyira béna vagyok hogy amúgy is szereznék sebet.
Ha vége az óráimnak szinte szaladok ki a suliból,és félve nézek oldalra ne hogy lássam ŐT pedig eddig nem voltam az a szerelmes fajta de tényleg ,de most valami más . Na szóval  vagy apa vár kint a és üvölti  hogy "cunikám" ami már magába is ciki de mind1 vagy marad a busz. Tegyük fel hogy épségben  haza érek ,újra beesek az ajtón bemegyek a szobámba anya felhív hogy meg-e vagyok ......és kb ennyi meg még egy párszor elesek a lakásban...